Simon Nóra vagyok, harmadéves tanárszakos hallgató magyar-etika szakpárral.

Mindig is nagyon közel állt hozzám a nyelvészet, és az egyetemen lehetőséget kaptam arra, hogy ezen kíváncsiságomat kibontakoztassam. A tavalyi szemeszterben alkalmam nyílt arra, hogy az egyik nyelvészeti szemináriumot egy féléven keresztül én taníthassam. Ebből rengeteg tapasztalatot tudtam gyűjteni, és megerősítést nyertem abban, hogy jól tettem, hogy a tanári pályát választottam.

Emellett tudományos nyelvészeti tevékenységben is szerettem volna kipróbálni magam, így jelentkeztem az idei kari TDK-ra, ami remélhetőleg az első lépcsőfoka lesz a jövő évi országos TDK-nak. Nyelvészeti dolgozatom fő témája azon magyar kérdőszavas felkiáltó mondatok (wh-exclamatives) nyelvi jellemzőinek vizsgálata, melyekben expletív tagadás jelenik meg. Hogy kicsit közelebbi megvilágításba tegyem ezt a témát – ami nem is ritka szerkezet a magyar nyelvben – íme egy-két példamondat: Hogy miket össze nem hordanak! Hogy mit meg nem tennék érted! Ugye, így már nem is olyan ijesztő ez a mondatkonstrukció?

A témaválasztás ötletét egy szakirodalom adta, amit tüzetesen megvizsgáltam, illetve számos más szakirodalmat is górcső alá vettem. Szerencsére vagy éppen szerencsétlenségemre, ezen magyar szerkezetet illetően eddig magyar nyelvű írás még nem született. Éppen ezért leginkább angol (magyarra vonatkozóan is), valamint más nyelvek szakirodalmát használtam fel a kutatásomhoz. Ez elsőre hatalmas kihívás volt, de nem rettentem el a témától, és nagyon sokat tudtam belőle tanulni. A kérdőszavas felkiáltó mondatok leíró, korpuszalapú, illetve kérdőíves vizsgálatát végeztem el a TDK-dolgozatomban, és alig várom, hogy az OTDK-ra még mélyebbre ássam magam a témában.

Emellett járok az egyetemi Signum kutatószemináriumra, ahol még alaposabban tudok a kutatási témámmal foglalkozni. Itt a nyelvészet iránt érdeklődő hallgatók és oktatók tanácsokkal is ellátnak.